Nagyon fáradt vagyok, hosszú, kimerítő napom volt, az agyam tele van: zakatolnak a gondolatok. Nincs erőm letisztázni, rendbe tenni a fejem, csak hagyom, hogy elnyomjon az álom. Mit elnyom?! Agyonüt! Annyira kimerültem. Pillanatok alatt zuhanok álomba. Fogalmam sincs, mennyi idő telt el, talán csak néhány perc, de már nem vagyok ébren. Fura állapotba kerülök. Érzem, hogy az elmém még mindig dolgozik, de a testem kezd átállni az éjszakai üzemmódra. Hirtelen elkezdek félni! Surrogásokat, suttogásokat hallok, látom, hogy egy lény közeledik felém! Sárgás színe van, mintha hőkamerával látnám, magas, egyre közelebb suhan hozzám, a lépteit nem hallom, csak ezt az állandósult  surrogást. Kiszolgáltatottan fekszem, mozdulni sem tudok. Üvölteni akarok: – Segítséééég! Egy hang sem jön ki a torkomon. Nem mozdul a testem! Mi történik?! Az alak mindjárt rám mászik, a mellkasomra fog telepedni, és én megfulladok. Próbálok még egyszer kiáltani, hogy a mellettem fekvő párom felébredjen, megvédjen, de csak bugyogásszerű hang préselődik ki a számon. Nem hallja meg! Ver a víz, izzadok és ráz a hideg, remegek. A neszezés nem szűnik, a lény itt áll mellettem mozdulatlanul, érzem, hogy rosszat akar. A szememet sem tudom kinyitni. Iszonyatosan félek…Megbénultam. Még a szemhéjzáró izmaim sem tudom működtetni. Mi történik velem? Visszatérek valaha?!

 

alvási parlaízis, alvási bénulás

Ez volt az első élményem. Borzalmas érzelmeket generált bennem: félelmet, rettegést, kiszolgáltatottságot. Eleinte azt hittem, hogy a szellemvilággal vagyok kapcsolatban, valamiért engem találnak meg, vagy valaki rontást tett rám. Mindig is érdekelt a téma, de sosem ástam bele magam mélyebben. Elfogadtam, hogy ez van, évente néhányszor kapom. Aztán egyszer csak megvilágosodtam: egy cikket olvastam a neten az alvási bénulásról, más nevén az alvási paralízisről. Már tudom, hogy én is ezt éltem át.

Ez sajnos, jelen idő – bármikor előfordulhat újra. Eddig nem tudtam megfejteni, hogy miért alakul ki: fáradtság, stressz, kialvatlanság, rossz étkezés, kevés mozgás, genetikai hajlam. Nem dohányzom, nem drogozom, olykor iszom alkoholt, hetente minimum négy, de inkább öt órát sportolok, belső motivációból, nem azért, mert fontos az egészség. Stressz ér, no, de kit nem, a táplálkozásomból igyekszem kihagyni az előregyártott, vegyi adalékanyagokkal teletolt holmikat, cukros üdítőket egyáltalán nem fogyasztok, egyetlen szenvedélyem a kávé. Naponta háromszor, négyszer is iszom, de mentségem legyen, hogy alacsony a vérnyomásom, a pulzusszámom, kell a katalizátor. A genetika talán játszhat: anyám nővére alvajáró volt, egyszer gyerekkoromban én is. Öcsém szintén beszámolt már bénulási esetekről. Szeptembertől jógázom, azóta csak egyszer volt alvási bénulási élményem. Talán összefügg, talán nem.

Már okosodtam: amikor tudom, hogy visszafordíthatatlanul jön a kellemetlenség, csak azt mantrázom az agyamba, hogy ébredjek fel, nyissam ki a szemem. Az utóbbinál egész jól megúsztam: a lény nem ült a mellkasomra, ki tudtam nyitni a szemem, felébredtem. Ilyenkor rögtön villanyfény, járkálás, megnyugvási szakasz. Félelem a visszaalvástól, aztán mégiscsak alvás, hiszen kimerít egy ilyen horrorkaland. Meg különben is: aludni kell, hogy éljünk!

Summary
Alvási bénulás, alvási paralízis
Article Name
Alvási bénulás, alvási paralízis
Description
Az alvási bénulásról személyesen: "Az utóbbinál egész jól megúsztam: a lény nem ült a mellkasomra, ki tudtam nyitni a szemem...
Author
Publisher Name
alvasguru.hu
Publisher Logo

Comments

comments