Frontin, Stilnox, Zolpidem – a 3 toplistás. Le lehet szokni, van kiút.
De mégis hogy a csudába’ lesz egy „kis” (akutálisan nagyon is durva) nemalvásból egy egész maréknyi gyógyszer az éjjeliszekrényeden? És mi van, ha már nem akarod őket szedni?
Frontin, Stionox, Seroxat, esetleg Xanax és Rivotril, a régimódibbaknak. Ezt írja fel a háziorvos, ha arra panaszkodsz, hogy nem tudsz aludni. Pedig a felsorolt gyógyszerekből csak az egyik altató, a többi nem…

Altatók és leszokás – nem is olyan nehéz…
Így működik a Rendszer
A háziorvos nem tud túl sokat tenni, ha a lelkecskéd fázik. Testi bajokban otthon van: ő a Nagy Elosztó, aki szétszórja betegeit a szélrózsa minden (szak)irányába.
Ellenben ha véletlenül kibukik belőled, hogy nem bírod a tömött járműveket, hogy agyalsz éjszakánként, szédülsz az utcán vagy ideges vagy mostanában, a belső szoftver lefagy.
Beszélgetni ugyanis nincs idő. (Emiatt eszünkbe ne jusson ezért az orvost okolni, tessék megnézni, hány beteg várakozik még odakint, hogy mennyi a rendelési idő, gyors fejszámolás: 7,5 perc/beteg vetkőzéssel és Jónapotdoktorúr, hogyvanacsaláddal együtt). Beszélgetés helyett van a tarsolyban azonban valami más…
A GYÓGYSZER!
Pillanatok alatt bele lehet csúszni a háziorvos-recept-egymaréknyi dilibogyó szentháromságába.
Mondom még egyszer: ez nem az orvos hibája, így működik a Rendszer. Szorongásra Frontin, mélabú ellen Seroxat (vagy Cipralex és barátai, a lényeg, hogy x legyen a nevében), éjszakai plafonnézésre Stilnox vagy Sanval. Van itt minden, amitől elnyugszik a beteg.
Tünetek és okok – miért is kell a gyógyszer?
A gond ugyanis avval van, hogy van egy vagy több tünet , amivel nem tudsz mit kezdeni és hiába vársz, csak nem múlik. Sőt, rosszabbodik! A tünetek egyre csak jönnek, szép sorjában. Először csak nemalszol, aztán már rémálmaid is vannak, majd nappal is elkezdődik a szorongás – végül már ott tartasz, hogy az utcára sem szeretsz kimenni egyedül.
Ha megnézzük közelebbről, a tünet valójában nem más, mint egy (vagy több) kellemetlen testérzet. Még egy szentháromság: a kellemetlen testérzethez gondolatokat és érzelmeket is társítunk – és ezt a csomagot így együtt már tényleg nehéz elhordozni.
Mondok egy példát. Fogalmad nincs, mi lesz a munkahelyeden. A vezetőséget szép sorjában mind leváltották, újak jöttek – kikent-kifent banda a régi megszokott górék helyett. A folyosón megy a pusmogás, hogy nagy elbocsájtások lesznek. Vajon Te is beleesel? Mi a jófrancot csinálsz majd, ha elküldenek? Mindegy, végzed a dolgod – mást úgysem tehetsz.
Első felvonás: A munkából hazafelé azt veszed észre, hogy szorítást érzel valahol a gyomrod tájékán. Mi ez? Elcsaptam a gyomrom? Este már a torkod is szorít és nehezen lélegzel. Aztán elmúlik.
Másnap a gyomorszorítás-nehézlégzés megint jelentkezik – váratlanul és hívatlanul épp egy értekezleten. Meg vezetéskor. Meg mielőtt bemész. Később már a hazaúton is, a vasárnapi ebédnél is.
De addigra te már réges-régen Frontint szedsz. Meg antidepresszánst. És a nemalvásra is valami(ket). A szédülésre meg egyre csak járod az orvosokat, de hiába.
Második felvonás. A nehézlégzéses mizériára ugyanis elkezded kutatni-keresni az okokat.”Biztos a stressz. De miért stresszelek én annyit? Lehet, hogy nem is lesz elbocsátás… Az egész csak szóbeszéd. A kollégáim mind tök rendben vannak, most is ott viccelődnek a másik asztalnál. Csak én vagyok ilyen gyenge, hogy egy kis változás ennyire kikészít?”
És máris megérkeztünk a totális önkimerítés lejtmenetének az ELEJÉHEZ. Ez még nem a vég! Ez a kezdete annak, amit a szakemberek generalizált szorongásnak, pániknak, depressziónak hívnak.
Menjünk csak vissza az elejére! Egy kellemetlen testérzettel kezdtük. Amitől próbálsz minden erőddel megszabadulni (hiszen baromi kellemetlen). Miután ez nem sikerül, okokat keresel rá – racionalizálsz és indokolsz.
Az ok pedig te leszel: magadat okolod, ítélkezel, elméleteket gyártasz. Hogy biztos labilis alkat vagy, hogy stresszelős, szorongós / agyalós, ideges típus vagy. Vagyis módszeresen és kitartóan jól leépíted az önbizalmadat. Az önmagad képességeibe és a Zélet vagy a Jóisten jóakaratába (hogy jól is elsülhetnek a dolgok, még ha most nem is annak látszanak) vetett hitedet. Hogy is mondja ezt a Biblia? Jóravaló restség és reményvesztés.
Harmadik felvonás. Végül már a szorongás miatt szorongsz („Mi lesz, ha megint rámjön a nehézlégzés?”), az idegesség miatt idegeskedsz („Nem kéne ennyire kiakadni mindenen…”), a nemalvás miatt nem alszol („Már görcsben van a gyomrom, ha le kell feküdni.”) Az álmatlanság simán az ennen farkába harapó kígyó képét mutatja.
A lejtő vége pedig, amikor ezen jelzők helyett már magadévá teszed a SZAKKIFEJEZÉSEKET: pánikbeteg. Depressziós. Szuicid hajlamú. Kényszeres. EZ az igazi vég, amikor már nem hiszed, hogy te Te vagy – és nem a tüneteid összessége.
Hogy lehet kiszállni a gyógyszerszedés ördögi köréből?
Nehéz és könnyű egyszerre. Igen, az altatóknak, szorongásoldóknak, hangulatjavítóknak és antidepresszánsoknak igenis vannak elvonási tünetei. Horrible dictu pont olyanok, mint amiktől eredetileg szenvedtél: szorongás, izzadás, remegés, szédülés, álmatlanság.
Ott vagy, ahonnan elindultál.
Mindegy. Leszokni muszáj. Vagy életed végéig azért akarsz gyógyszert szedni, mert nem bírsz megküzdeni az elvonási tünetekkel?
Nem arról van szó ugyanis, hogy nem vagy rá készen. Hogy most nem aktuális. Hogy majd ha stabilabb leszel,, az anyósodból szent lesz, a főnököd a legjobb haveroddá válik, ha majd a legkisebb gyerek felnő… A leszokással nem kell a szalagavatóig várnod.
A leszokásban nagyon sokat segít az, ha a testérzetekre figyelsz. És nem gyártasz pluszban egy-egy testérzethez (mint amilyen a szédülés, a torokszorítás, a nehézlégzés) egy többkötetre való történetet az ógörögöktől kezdve a nehéz gyerekkorodon át a jelen gazdasági és morális válságáig.
A bizonyíték
A bizonyíték, hogy le lehet az altatóról és társairól szokni én vagyok és azok a hozzám forduló emberek, akik ilyeneket írnak az Alvástréning utáni 5 hetes majd 3 hónapos utánkövető kérdőívbe:
„Szokok a Xanaxról lefele.”
„Megaludtam a 7,5 órát két rövid felébredéssel.”
„Már nem idegesít, ha nem alszom.”
„Teljesen elhagytam az alttó szedését és csak vitaminokat szedek.”
Leszokni csak gondosan, szépen…
…és FOKOZATOSAN lehet. Ha maréknyi gyógyszert szedsz és úgy érezd, tényleg szarul vagy, semmiképp se kezdj hozzá egyedül. Addiktológusok, pszichológusok, mentálhigiénés szakemberek nagyon is hatékony segítséget tudnak nyújtani neked mindebben.
Ha kicsit vagy szarul és a fő baj az, hogy nem alszol, akkor pedig gyere el az Alvástréningre! Ott nem csak az alvókádat kapod vissza, hanem pontosan tudni fogod, mi legyen a leszokás menete és mit kezdj az elvonási tünetekkel.
Horváth Ágnes
alvástréner
Related Posts


Kedves Horváth Ágnes!. 82 éves vagyok (júliusban leszek)sok éve nyugdíjban és kb egy-másfél évvel ezelőttig egész jó alvó voltam. Szorongás, depresszió fordult néha elő az életemben, altatót is szedtem egy-egy ideig (Eunoctin, Andaxin)de mindig vissza tudtam állni az altató nélküli alvásra. Ha nem aludtam, az sem nyugtalanított, tudtam, hogy előbb-utóbb újra tudok majd aludni. Most viszont tartósan előfordul az, hogy le em hunyom a szemem egész éjszaka. A háziorvos Melatonint ajánlott, de sokat nem használt -már tudom, hogy az nem igazán altató és nem várhatom tőle a problémám rövid távon történő megoldódását. Mindig elég későn fekszem le (1 óra,2 óra), mert úgy gondolom, hogy úgysem tudok hosszan aludni. Fordítóként dolgozom sokat ülök a számítógép előtt néha szellemileg jól kifáradok és akkor is inkább tévét nézek nem megyek eleget levegőre (újabban már elkezdtük a férjemmel az esti sétálást, de eddig még lényegesen nem változott az alvás helyzet). Nappal persze sokszor el tudok aludni, ha van időm alszom is 1-2 órát ebéd után, de sokszor vagyok fáradt és kevés az energiám. Viszonylag kiegyensúlyozott életet élek, de azért van min töprengenem (betegség a családban, gyerekek, unokák problémái, ami a lámpaoltás után előjön, de végül is ez korábban is előfordult és mégsem zavarta meg az elalvást. Készen állok arra, hogy tegyek valamit a jó alvásért, altatót nem szívesen szednék,inkább nyitott lennék valami egészségesebb módszerre.
Üdvözlettel
dr.Tóth Ferencné Kati