“A megérdemelt pihenés érdeklődés hiányában elmarad”

Azt tapasztaltam, hogy az ember szereti kihívni maga ellen a sorsot. Ha nem fordul a sorsa elég rosszra, majd ő tesz érte, hogy szenvedni lehessen.

Szenvedni persze senki sem szeret. Vagy mégis? Bizony, sajnos sokunkban nagyon mélyen be van kódolva, hogy ő hiábavaló, haszontalan, rossz, vagy legalábbis semmiképp sem elég jó. Olyan mélyen gyökerezik ez a meggyőződés önmagunkról, hogy már el sem hisszük, hogy érdemelhetnénk jobbat is, mint ami van.

És mi az, ami van?

Boldogtalanság a köbön, rideg, érzelemszegény házasság van, alacsony fizetés van, küszködés van, a fogason előnytelen ruhák sora, a testen zsírpárnák, a gyomorban pia, gyógyszerek dögivel. Lakást veszel, de pont olyan rossz szomszédsággal, mint az az előző. Elmész egy munkahelyről a bántó, gonosz főnököd elől – erre kiderül, hogy az új főnököd ugyanolyan. Vagy el sem mész, nem újítasz be, nem veszel másikat, nem hagyod abba, nem válsz el, nem változtatsz. Nem cseréled le a férjed/feleséged, nem nézel jobb munka után, maradsz a csigalassú, unalmas franciatanárodnál és a koszos edzőteremben emelgeted tovább a vasat. Marad minden a régiben. Mert a cél mindenáron: a szenvedés. “Mert megérdemlem!” Mint a L’oreal reklámban, csak fordítva.

Álmatlanság, mint önbüntetés. Tényleg ezt érdemled?

Az alvászavar, mint az önbüntetés egyik formája

Mikor mondhatjuk, hogy önbüntetésben vagy?

–Rengeteget tépelősz, agyalsz, rágózol egy problémán – és nem csinálsz semmit. Sebaj, mert agyalsz éjszaka is, ezért nem alszol. Végül is, az eredeti probléma huss, köddé válik, helyére jön az alvászavar. Az sokkal megfoghatóbb. Kit érdekelnek már a napi csip-csup gondok! Hiszen te ölni tudnál egy jó kis alvásért.

–Mindegy, mit csinálsz, sütit, tervrajzot, új burkolatot a padlóra: az nem jó. Te legalábbis sosem látod elég jónak. Még akkor is, ha mások agyondícsérnek: azt gondolod, csak azért teszik, hogy téged megkíméljenek a fájdalmas valóságtól. Amit csináltál, az nem tökéletes, és ha nem tökéletes, akkor az egyenlőnek gondolod a nullával.
Csak ritkán vagy büszke magadra, még annál is rikábban mondod, hogy “nnna, kész! Jó lett!” vagy: “elintéztem, minden oké”. Semmi sem oké, valami hibát mindig találsz.

– Állandó bűntudat gyötör plusz az a visszafojthatatlan vágy, hogy alkoss valami igazán nagyszerűt. Ez a pillanat- sajna- sosem fog eljönni, mert nem engeded meg magadnak, hogy örülj munkád gyümölcsének akkor is, ha kicsit ferde vagy nem pont olyan, milyennek megálmodtad. Éjszaka azon agyalsz, hogyan lehetne a dolgokat JOBBAN csinálni.

–Áldozatokat vállalsz a családodért. Igazából azt gondolod, hogy az anyaság lemondással jár. Ha másról nem lehet, az alvásról le lehet mondani a család kedvvéért. Ezért az alvás rovására kezded végezni a házimunkát, éjszaka vásárolsz, hogy aztán főzhess stb. Minden előbbrevaló lesz az alvásnál és a kikapcsolódásnál. Azt majd csak akkor érdemled meg, ha minden tökéletes és családtagjaid sem szenvednek hiányt semmiben.

További önbüntetési formák – magadra ismersz?

– körömrágás

– rossz, nem kielégítő, bántalmazó, érzelemszegény kapcsolatok

– az összes élvezeti cikk túlzott fogyasztása, mely előbb-utóbb boldogtalanná, kövérré, narkóssá varázsol

– rossz helyzetekben maradsz a végtelenségig, kezdve avval, hogy nem állsz át a rövidebb sorba a pénztárnál, nem reklamálsz, ha lejárt sajtot sóznak rád, a gyereket a rossz iskolából nem veszed ki és hajtogatod a végtelenségig, hogy el kéne költözni, de sohasem költözöl el

– aggodalmaskodás

– idegeskedés, direkt pörgeted magad egyre idegesebbé és nem tudsz leállni

– előnytelen frizurák, ruhák hordása

– az egészség elhanyagolása (nem mész orvoshoz, nem szeded be, amit felírt, halogatod a műtétet, mondogatod, hogy “mindegy, végül is elvagyok így,” míg már ordítasz a fájdalomtól, de minimum a családod idegeire mész. Előbb-utóbb akkorára nő a daganat, szemölcs vagy bármi a testeden, mint egy strucctojás – az egészséggel való túlzott foglalatoskodás, önsanyargatás “egészséges étrend” címén, túl sok sport, túlzásba vitt fogyókúra – evészavarok

– egészségtelen táplálkozás, egészségtelen életmód (a legjobb kifogás: “nincs rá időm/pénzem”).

– barátok, sőt bármilyen ismeretség elmarása: gyanakvás, mások piszkálása, az apró hibák végzetessé nagyítása és megtorlása

– kritikusság – főképp magaddal szemben

– túlzott aggódás minden jó dologtól: nem próbálsz ki új ételeket, csípőből rávágod, hogy nem szereted vagy furcsán néz ki, nem mész nyaralni, mert “minek, jó nekem itthon is és különben is sokba kerül”

– bénaság (a számodra fontos helyzetekben idegesítően tutyimutyivá válsz, hülyeségeket beszélsz stb.)

– állandó sietség, állandó rohanás, az az érzés, hogy sietni kell, mindent gyorsan kell megcsinálni, hogy majd utána pihenhess vagy csinálj valami kedvedre valót. Folyton késésben vagy, állandóan szabadkozol

– túl sokat dolgozol

– katasztrófa-látásmód: a legkisebb bizonytalansági tényező felbukkanásakor te már a létező legrosszabb végkimenetelt látod. Fantasztikus vízióid vannak vérbe fagyott családtagokról, hajléktalanná válásodról, munkahelyed elvesztésétől vagy egy irdatlan és fatális orvosi műhibáról, mely másnap természetesen a címlapokon szerepel

– tétovaság, döntésképtelenség – kupi a lakásodban (az életedben?), az íróasztalodon, semmit sem találsz, folyton keresgélsz – állandó késés, emiatt állandó rohanás -önmagad nem megfelelő gondozása: télen nem veszel fel elég meleg ruhát, nem veszed le a pulcsid, ha meleged van, a hűtőd üresen kong, emiatt szemét kajákat eszel, a szétjárt cipő helyett nem veszel újat stb.

Ha tudtok még, írjatok! Én mára kifogytam az ötletekből. Jó éjszakát, kevés tépelődést, Barátaim!